A gyermekek érzelmi fejlődése

Hányszor történt már meg, hogy nézi a gyermekét, amint szétdobálja a játékszereit a lakásban és nem tudja mit csináljon vele, mit mondjon neki. Felteszi magának a kérdést: „Mi történik az én gyerekemmel?”, pedig csak azt kell felismernie, hogy ilyen pillanatokban a gyermeke mérges, szomorú vagy csak ideges valami miatt. A nyugalom és a megértés a legfontosabb a gyermekük érzelmeinek elfogadásában.

Tényezők, amelyek kihatnak az érzelmek kinyilvánítására:

• Fáradság

• Gyönge egészségi állapot

• Történések a gyermek életében

• A szülők hozzáállása

• A társadalmi környezet

Legyenek tudatában gyermekük érzelmi állapotának

Ha látják, hogy a gyermekük ok nélkül nyugtalan vagy mérges, úgy tűnik, ez nem fontos, de segítségükre lehet, hogy felmérjék, mi zajlik le a gyermekük lelkében, életében. Egy három éves kislány nem tudja még elmondani: „Anya, sajnálom, hogy ilyen kiállhatatlan vagyok az utóbbi időben. Ez azért van, mert nagy teher számomra, hogy állandóan költözködünk.” A hét éves és a fiatalabb gyermekek a képzeletükben és játék közben fedik fel érzelmeiket és azok okait. Így tudják biztonságosan kipróbálni az érzelmeiket.

Ismerjék fel gyermekeik érzelmeit, hogy közelebb kerüljenek hozzájuk

Ne hagyják figyelmen kívül a gyermekek érzelmi világának megnyilvánulásait.Ne gondolják, hogy azok majd elmúlnak maguktól, mert ez ritkán történik meg. Ellenkezőleg, a negatív érzelmek csak akkor tűnnek el, ha a gyermek beszélhet róluk, ha megnevezheti őket és ha érzi, hogy megértik őt. Ha az önök ötéves gyermeke idegesnek látszik, mielőtt a fogorvoshoz mennek, jobban teszik, ha erről a félelemről előző nap elbeszélgetnek, mint hogy megvárják, hogy a gyermek hiszti rohamot kapjon a fogorvosi rendelő várótermében vagy a fogorvosi székben.

Hallgassák meg és tartsák tiszteletben gyermeküket

A gyermekek érzelmeinek felismerése azt igényli, hogy felfigyeljenek a gyermek testbeszédére, arckifejezésére és gesztusaira (kézmozdulataira). Biztosan meglátják a felhúzott szemöldökét, összeszorított ajakit, vagy az ideges lábmozgását. Gondolkodjanak el azon, vajon ezek a jelek mire utalnak a gyermek érzelmi világában. Biztosak lehetnek abban, hogy gyermekük is olvassa az önök testbeszédét. Hogy gyermekükkel nyugodtan és figyelmesen beszélgethessenek, úgy helyezkedjenek el, hogy a gyermek szemmagasságában legyenek, vegyenek egy mély lélegzetet, nyugodtan és összeszedetten viselkedjenek. Tanulják meg, hogy az egyszerű figyelem nyilvánítás jobb, mint a kikérdezés, kérdezgetésEgyszerűen mondják csak azt, hogy: „Ma nagyon fáradtnak látszol”, és várják a gyermekük válaszát.

Segítsenek gyermeküknek megnevezni az érzelmeket

Ha a szülő látja a gyermekét könnyekben úszva, mondja neki: „Úgy-e nagyon szomorú vagy most?” Ezzel kifejezik együttérzésüket, de megadták neki azt a szót, amelyikkel ő maga is kifejezheti a saját heves. érzelmeit. A néven nevezett érzelem nyugtatóan hathat az idegrendszerre.

Segítsenek gyermeküknek megoldani a problémát

Végtelenül fontos, hogy a gyermekek megértsék, hogy az ő érzelmeik nem jelentenek problémát, csak helytelen viselkedést idéznek elő. Beszélgessenek el a gyerekeikkel a tetteikről, kérdezzék meg őket, szerintük van-e más megoldás az érzelmei levezetésére. Támogassák őket a megoldáskeresésben, pl: „Megértem, hogy mérges vagy, amiért elvette tőled Pista a játékot. Én is mérges lennék, de gondolod, hogy azzal, hogy megverted, megoldottad a helyzetet? Gondolkodj el, mit tehettél volna másként?”. Ilyen megoldások sokat jelenthetnek és segíthetnek a helyzet más felmérésében és megoldásában.

Hogyan lehet ösztönözni gyermekük szociális-érzelmi fejlődését?

1. A gyermekük első évében jelentkező érzelmi kötődöttség az alapja a szocializációnak és az érzelmi fejlődés szempontjából nagyon fontos, hogy a legkorábbi időtől (születésétől) érezze a gyermek, hogy a legközelebbi családtagjai szeretettel és gondoskodással veszik körül.

2. Biztassák gyermeküket, hogy az érzelmeit ne rejtse el és tanítsák meg, hogy az érzelmi energiáit szocializált módon fejezze ki.

A szöveget készítették: a Szülői együttműködés csoport tagjai közűl Radenković Angela egészségügyinővér – óvónő, Subakov Aleksandra óvónő, Suzić Andrea óvónő a Subakov Silvija pszihológus együttműködésével. Az egészet lefordította Ferenc Magdolna óvónő.