Hogyan fogunk pár év múlva visszaemlékezni a mára? Ez függ a mai, holnapi…viselkedésünktől!

„A legtöbb fiatal gyermek arra fog emlékezni, hogy milyen érzés volt a családi otthonukban a coronavírus pánik ideje alatt, és nem a vírus konkrét részleteire.

A gyermekeink figyelnek bennünket és tanulják, hogyan reagáljanak a stresszre és a bizonytalanságra.”

Most érdemes elgondolkodnunk, hogy a gyermekünk mire fog emlékezni a mai napból? Mit hallott és látott tőlünk a szüleitől, milyen példát adtunk ma neki? S, ha visszagondolva ma nem is vizsgáztunk jelesre a “példás, türelmes és odaadó szülő” tantárgyból, holnap újabb vizsganap áll előttünk, kítűnő alkalom a javításra. Addig is ismételjük át a tudnivalókat, hogy holnap kevesebbet hibázzunk:

1.  mi vagyunk a felnőttek, a gyermekeink még cask most tanulják, hogyan kell viselkedni ilyen helyzetekben, sokszor mi felnőttek sem tudjuk mit kell tennünk, ezért ne haragudjunk rájuk, amiért nem az általunk elvárt viselkedést mutatják.
2. válaszoljunk kérdéseikre, akkor is ha sokadszor kérdezik ugyanazt, vagy hasonló témát. Ha kérdez, akkor azt jelenti, hogy foglalkoztatja a kérdés és a nap folyamán többször is szeretné ugyanazt a választ hallani tőlünk, akik a szemében sérthetetlen, erős védelmezői vagyunk.
3. igyekezzünk az új helyzetnek megfelelő napi rutint, megszokott időbeosztást kialakítani, amit lehet ugyan ruglamasan kezelni, de alapjaiban megadja a kisgyermeknek azokat a támpontokat, melyek segítenek előrelátni a történéseket. Ha tudja mit fog csinálni a nap folyamán, nyugodtan, békésen fogja a tevékenységeket végezni. Minden hirtelen változás, a felnőttek nem megszokott viselkedése, újabb stresszhelyzetnek teszik ki a kicsiket.
4. nem kell egész nap “tündért, bohócot, artistát, színészt” alakítanunk azért, hogy jó szülők legyünk. Napi szinten elég 30-60 perc csak nekik szentelt időt elkülönítenünk, amikor nem olvasunk-hallgatunk híreket, készítünk ebédet, takarítunk, dolgozunk (otthonról, vagy munkahelyen), hanem csak velük játszunk, beszélgetünk, mesét olvasunk, rajzolunk, bolondozunk (ilyenkor alakítva tündért, bohócot, artistát, színészt). A nap többi részében ők teszik a dolgukat tőlünk függetlenül is (amit mi alakítunk számukra ki).
5.  a megváltozott helyzet nem azt jelenti, hogy az eddig érvényes viselkedési szabályokat nem kell betartani, még akkor sem ha mi magunk is elnézőbbek vagy esetleg még szigorúbbak vagyunk velük. Egyik sem megoldás, ebben az esetben is a középút a legjobban járható. A szabályok betartása is biztonságot adnak a gyermekeknek, hiszen látják, hogy továbbra sem fordult fejére a világ, hogy most már mindent szabad, semmi sem számít.

A ma megélt érzések talán életük végéig megmaradnak majd gyermekeink lelkében, felelőséggel gondoljunk erre és igyekezzünk, hogy ne összeszoruló szívvel emlékezzenek ezekre a hetekre, hanem úgy mint “amikor jó volt otthon együtt lenni, mert tudtuk minden rendben lessz a végén”.

Szeretettel Tadity Enikő- az óvoda pedagógusa

 és 2 kisfiú aggódó, kimerült, boldog édesanyja